Két kéz egy szív

[EGYÜTT]
Hmmm… hmmm…

1. verze

[APA]
Emlékszem, kicsi voltál, a tenyerem is elég volt,
hogy elférj benne, és ne félj soha a zajtól.
Ha dőlt a világ, én lettem a fal,
csak néztél rám, és minden baj elaludt valahol.

[LÁNY]
Emlékszem, ahogy tanítottál: „állj fel, ha fáj”,
hogy a bátorság nem hangos, csak ott van és vár.
Ha elrontottam, nem lett belőle ítélet,
csak egy mondat: „próbáld meg még egyszer, kérlek.”

Refrén

[EGYÜTT]
Két kéz, egy szív, egy út, ami hazavisz,
bármerre sodor az élet, te akkor is itt vagy, itt.
Ha néha messzire megyek, te akkor sem engedsz el –
csak úgy, hogy tudjam: mindig van, aki figyel.

2. verze

[APA]
Most már nagy vagy… és ezt kimondani nehéz,
mert a szememben még mindig a régi kép élsz.
Vörös hajad, mint jel a sorsból – ha rád nézek, tudom már:
bátor szív lakik benned, és a fényed messze száll.

[LÁNY]
Most már értem, miért voltál néha túl szigorú,
hogy a szeretet nem mindig cukor, néha pajzs és kapu.
És ha majd egyszer szárnyam visz, nem szakad el a szál –
mert amit tőled kaptam, az bennem örökké áll.

Refrén (ismét)

[EGYÜTT]
Két kéz, egy szív, egy út, ami hazavisz,
bármerre sodor az élet, te akkor is itt vagy, itt.
Ha néha messzire megyek, te akkor sem engedsz el –
csak úgy, hogy tudjam: mindig van, aki figyel.

Bridge (hid)

[APA]
Ha jönnek napok, amikor nem tudlak megóvni…

[LÁNY]
…akkor is elég lesz, hogy megtanítottál élni.

[EGYÜTT]
Nem lánc ez, csak kötelék,
ami nem húz vissza, csak megtart még.
És ha néha könny jön, ne ijedj meg:
a szeretet néha így beszél veled.

Utolsó refrén (nagy)

[EGYÜTT]
Két kéz, egy szív, egy út, ami hazavisz,
bármerre sodor az élet, te akkor is itt vagy, itt.
Ha néha messzire megyek, te akkor sem engedsz el –
csak úgy, hogy tudjam: mindig van, aki figyel.
[Még egyszer, halkan]
mindig van, aki figyel…

(Outro)
[EGYÜTT]
Hmmm… hmmm…