Bográcsos

Kertkapu kitárva, szól már a nóta,
Nem volt ilyen buli ezer esztendő óta!
Annamária a főnök, kezében a fakanál,
A pörkölt illatától még a szomszéd is ideszáll.
Stefán a tűz mellett, kezében a pohár,
„Jó ez a szaft, Anya, kell még egy kis mozsár!”
Fújja a parazsat, nevet az arca,
Ez a kerti munka az ő igazi harca!
​(Refrén)
Húzzad rá cigány, hadd szóljon a nóta,
Bográcsban fő a hús, ropog a krumpli óta!
Annamária, Stefán, a házigazdák ma,
Beleveszünk a kerti mulatásba!
Eszünk és iszunk, a kedvünk az égig ér,
Ilyen jó családért bármit megadna az ember, ne félj!
(2. Verze)
Krisztofer büszke, mert hozta az Alexandrát,
Aki már kóstolja a nokedli legjavát.
Krisztofer súgja: „Ugye, hogy mindent szeretsz?”
Alexandra csak bólint: „Ilyen jót sosem eszel máshol, mehetsz!”
Alexander gól lő a kert végében,
A pörköltből is kér, szaftosan, fehéren.
Dávid, a keresztfiú, a kutyával kergetőzik,
Míg a nadrágján a paprikás szaft jól látszódik!
(3. Verze)
Icus mama mondja: „Lányom, ez de remek!”
De azért titokban még egy kis sót beletesz, gyerekek.
Tünde és Dani már a táncot is ropják,
A bogrács környékét vidáman körbefutják.
Dani azt kiáltja: „Szedjetek már teli tálat!”
Mire a család egyszerre nevet egy nagyot, láttad?
​(Bridge - A legvidámabb rész)
És nézzétek az eget, ott egy fényes sugár,
Annamária apukája fentről is int: „Jól van már!”
Nevet a felhőn, a poharát emeli,
Hogy a családja a szaftot ilyen jókedvvel nyeli.
Nincs itt szomorúság, csak égi áldás és móka,
Ő tanította: a jó pörköltnek nincs párja azóta!
(Outro)
Mulat a család, a csillagok is nézik,
A bogrács alját az éhesek már érzik.
Koccintsunk hát, legyen boldog minden lélek,
Annamária pörköltjétől visszatér az élet!