Tamara testvér

Van egy anyám, volt egy apám,
mind a kettő elment már.
Üres a ház, halk a világ,
csak az emlék beszél hozzám.
A testvéreim fáradt szemmel,
cipelik a sok terhet még,
én meg állok középen némán,
és nem tudom, meddig élek így.
Refrén
Már nem bírom, ami itt megy,
minden nap egy újabb kört.
Sziréna szól, a mentő jön megint,
mintha ez lenne a rend, a törvény, a föld.
Már nem bírom, ami itt van,
szívem szakad szét belül,
ki hallja meg, ha kiáltok,
ha senki sem menekül?
Versszak 2
Falakon reped az idő,
minden perc egy újabb harc,
nem kérdez senki, hogy bírom,
csak túlélni kell, ez a parancs.
A múlt húz vissza, a jelen nyom,
a jövő ködbe vész,
néha azt érzem, elfogyok,
mint egy el nem mondott rész.
Refrén
Már nem bírom, ami itt megy,
minden nap egy újabb jel,
kék fény villan az ablakon,
és a remény megint elmegy el.
Már nem bírom, ami itt van,
mégis állok, nem futok,
mert ha én is összedőlök,
ki marad itt, ki marad ott?
Híd
Ha anyám látna most engem,
mit mondana, mit tenne?
Ha apám itt állna mellettem,
talán erősebb lennék benne.
Utolsó refrén
Már nem bírom, de még élek,
még dobban bennem valami,
ha minden el is veszítve,
ezt az egyet nem hagyom: magam.