haza

Tisztelgés a hösöknek
Egy kézfogás, egy pillanat,
az út már nem egyedül vezet.
Mindenki hangja számít,
minden szív egyszerre dobban.

A bátorság nem zajos,
A szabadság nem csupán történet.
Az összefogás, hit és remény
irányt mutat minden lépésünknek.

ezernyolcszáznegyvennyolc a láng, ami tovább él,
A múlt nem múlt el, itt dobog velünk,
a hősök mertek, és mi is merünk .

Nem kardot emelünk hanem gerincet,
nem félünk hanem szívvel állunk.
A haza nem csak föld,
a haza mi vagyunk!

Fiatal hangok, új remények,
a csend megtelik döntéssel.
Minden „igen” és minden „nem”
útjelző a jövőnek.

Egy szó, egy tett, egy képzeletbeli láng
átível a nemzedékeken.
Most mi tartjuk életben,
amit ők kezdtek el.

Szólj, ha igaz!
Állj ki, ha kell!
Most rajtunk a sor!

Most rajtunk a sor! Most rajtunk a sor!

ezernyolcszáznegyvennyolc a láng, ami tovább él!

A múlt nem múlt el, itt dobog velünk!