[Verse 1] Emlékszem még az első napra A legelső szóra Remegő hangra Ahogy félve néztünk az előttünk álló útra Nem tudtam Merre visz Csak azt Hogy ott vagy újra
Azt hittem Értem már Mi az a szerelem De te mutattad meg Mit ér az életem Minden apró mozdulat Egy új világrész Körém nőttél lassan Mint a csendes fény
[Chorus] Ezerkilencvenöt nap És még mindig várlak Minden reggel újra beléd zuhan a vágyam Ha rápillantok az arcodra Megáll a zaj bennem Soha nem volt ilyen tiszta Amit érzek Ezerkilencvenöt nap És csak egyre nő bennem
[Verse 2] Emlékszel Mennyit nevettünk azon a padon Gyűrt jegyek Kávéfolt Félresiklott vonalon Annyiszor hittem Ennyi volt Most már ennyi marad Te meg kézen fogtál És átvittél a falak alatt
Megtanultam tőled Hogy hibázni szabad Hogy a törött részekből lesznek szebb alakzatok Elég Ha rám nézel És bennem csend lesz Akármi kint dől össze Bennünk rend lesz
[Chorus]
[Bridge] Számolnám a napokat De elvesznék bennük Már nem kell a naptár Ha a válladon elférünk Ha egyszer messzire sodor az ár Utánad úszom Amíg csak bírom a tár [mély sóhaj Halk háttérvokál]
[Chorus]
Style of Music
Warm pop ballad with intimate piano and soft strings, male vocals. First verse stays sparse and close-mic’d; chorus widens with subtle pads, distant toms, and stacked harmonies on the title hook. Second verse brings gentle acoustic guitar arpeggios, bridge lifts with a slight rhythmic push and higher register ad-libs, then drop to near-acapella final chorus for a tender outro.