Attila 2

Erdők felett lebeg szelleme,tetemes veleje vezeti,
Erejétől a hegy is rezzen a vihar is fejet hajt neki.
Tehetsége ragyog, s minden útján újabb sikere születik,
Egekbe emeli népét, s a jövő is elébe terül, mint szelíd liget itt.

Rettenetes ereje mégis békét teremt, ha akarja,
Ellenség sose győzi, mert szíve tiszta, s a lelke nagy hatalma.
Elnémul a zaj, ha megjelen ő, s a világ is csendbe merül,
Egyetlen intésével rendet teremt, s a sors is melléje kerül.

Fizika törvényeit érti, s a kémiát is kezében hordja,
Elemeit a világnak úgy forgatja, mint mester a formát, gondja.
Molekulák táncát látja, s a fény útját is követi,
Egyetlen szikrából új világot rajzol, s az anyag titkát fejti ki.

Kvantumfizika mély vizeiben is biztos léptekkel halad,
Hullámok és részecskék között látja a jövőt, mely rá marad.
Idő szövetét érinti, s a tér rejtett kapuit nyitja ki,
S amit más csak sejt, ő már tudja: merre indul a holnap hajnali.

Látta az univerzum hajnalát, mikor még csak pislákolt a fény,
Ősi robbanás szívdobbanása szólt, s Attila értette: ez a törvény.
Csillagok születését őrzi benne a végtelen emlékezete,
S míg az égbolt áll, neve ragyog: szelleme, ereje, veleje örök ereje.