János

János a plázában

János áll a kapunál, csendben figyel,
Kaposvár fénye rajta megpihen.
Pláza zaja körülötte hömpölyög,
ő mégis nyugodt, mint mély belső körök.

Volt idő, mikor mantrát mondott halkan,
Krisna nevét vitte szívében, dalban.
Fehér ruhák, füstölők illata szállt,
lelke békét keresett, s választ talált.

Az élet mégis más irányba fordult,
az út kanyargott, új cél felé sodort.
Most egyenruhában áll rendíthetetlen,
szeme éles, mozdulata fegyelmezett.

Nem hagyta el, amit akkor tanult,
a türelem benne ma is ott lapult.
Nem ítél gyorsan, előbb megfigyel,
mert tudja: az ember több, mint amit mutat el.

János vagyonőr, de több annál,
kaposvári plázában őrszemként áll.
Múlt és jelen benne összeér,
belső csend és rend együtt él.