Csak, csak, csak az esik nékem keservesen

Csak, csak, csak az esik nékem keservesen,
Hogy a babám büszkén állt előttem,
Olyan büszkén, mintha sosem látott volna,
Mintha a szeretője sosem lettem volna!

Csak, csak, csak azértis járom az utcáját,
Nem kerülöm el a kapufáját,
Hadd pletykáljon minden vénasszony felőle,
Hej, csak , csakis én vagyok az igaz szeretője!

Csak, csak, csak egy csillag ragyog fenn az égen,
Mert a többi ott ég a szemében,
Két szemének égi csillag ragyogása,
Csak, csakis azt ragyogja én vagyok a párja.

Nézd, nézd, nézd a szeme ragyog, mint a csillag.
Akkor gyere hozzám, mikor hívlak!
Jössz Te még majd sírva a mi kis utcánkba,
De csak, csakis akkor leszel majd igazán árva.

Rá, rá, rá szállott a fecske a vasútra
Jártam hozzád egész világ tudja
Jártam hozzád, de nem fogok járni
Tudom szép szeretőm fog a szíved fájni.