Megáradt folyó

Őrült folyó lett a két szemem,
vadul megáradt és csak folyik,
mintha ezernyi patak táplálná,
és az égig vetné tüzes hullámait.

Mert tüzet gyújtott bennem a bánat,
és fájdalomból hordott rá parazsat,
minden reményt rápakol, hadd lobogjon,
a pokol felé terelve utamat.

Hol a vége? Kitudja,
hisz a folyó lehet kioltja a tüzet,
a sebzett lélek földre hull,
mert neki a sors, bánattal fizet.