Hiányzol

Üres a szoba, hangtalan az éj,
A falakon még ott vagy, mint egy kép.
A csend beszél, de nem mond semmi jót,
Minden perc csak téged hoz felém, de nincs ott.


Próbálok erős lenni nélküled,
De minden lépésem visszavezet.


Hiányzol… minden lélegzetben,
A neved ég bennem csendesen.
Hiányzol… mint fény a sötétben,
Nélküled fél szív ver csak bennem.


A reggel lassan rám talál,
De nélküled nem ugyanaz a világ.
Mosolyt hazudok, ha kérdezik, mi van,
De belül darabokra hullok szótlanul.


Ha visszanézek, ott vagy még,
De előre menni nélküled… nehéz.


Hiányzol… minden lélegzetben,
A neved ég bennem csendesen.
Hiányzol… mint fény a sötétben,
Nélküled fél szív ver csak bennem.


Ha egyszer újra hallanád a hangom,
Tudd, hogy mindig rád vártam, nagyon.
Ha az idő visszaadna még egy percet,
Csak annyit mondanék: szerettelek.


Hiányzol… és ez nem múlik el,
Akárhány nap, akárhány éj megy el.
Hiányzol… míg dobog a szív,
Ez a dal rólad szól, és mindig így.