Én csak írok valamit

Én csak írok valamit

Nem vagyok költő,
hogy is lehetnék,
ha olvasnák a nagyok,
biztos csak nevetnék.
– Mit akar ez a firkász,
a szavakon csak lovagol,
varjak irigylik csupán,
ahogy a dala szól.

Mint tudatlan gyerek,
csak karmolja a papírlapot,
rá sötétséget vés,
míg azt hiszi Napot.
Azt hiszi, szürke lelke,
szavaktól szárnyra kelhet,
és bízik abba, hogy egyszer
majd, mint híres Bárd énekelhet.

Ne vágy magasba te bolond,
fájni fog, ha leesel,
csak sárba kutathatsz,
de nem lesz tiéd az amit keresel.
Nem lehet tiéd a fény,
nem nézhet fel rád senki,
és egyszer az időd ha véget ér,
hidd el, egy perc alatt el fognak feledni.