Ádám és Éva

Édenkert árnyékában, két alak,
Ádám és Éva, a hajnal hasad.
Életük tiszta, mint a reggeli harmat,
De sötét erő készül, nem hallgat.

Tiltott gyümölcs íze, a bűn édes mámor,
A kígyó suttogása, a lélek elámul.
Bukás a mélybe, a fény elhalványul,
De a remény lángja még pislákol valahol.

A fa alatt, a tudás átka vár,
Szemük kinyílik, a paradicsom már nem a régi táj.
Isten haragja zúg, a föld megremeg,
A bűn átka száll, minden emberre nehezül.

Tiltott gyümölcs íze, a bűn édes mámor,
A kígyó suttogása, a lélek elámul.
Bukás a mélybe, a fény elhalványul,
De a remény lángja még pislákol valahol.

De a sötétség nem győzhet örökké,
Egy fény érkezik, a remény követe.
Jézus a hős, a Sátánt legyőzi,
A bűnt magára veszi, a láncokat letöri.

A sír üres, a kövek gurulnak szét,
Jézus feltámadt, a halál nem tartja fogva rég.
Aki hisz benne, az élni fog újra,
A fény győzedelmeskedik, a sötétség elhull.