Hurok

(Versszak 1)
Úgy ébredek, mint egy hulla, ahogy tegnap is
Tabletták az asztalon, melyek vonzzák a szemeimet is
Élőhalott szívem csak kongó hang,
A gyógyszerek forgatnak, ahogy a tangó a langyos szélben ingatag.
(Versszak 2)
Állkapcsom laza, csontjaim ropognak épp,
De a pirulák izgalma visszahúz, és a nép.
Temetési vigyorral üdvözlöm a mámort,
De a bejárati ajtót nem találom, ha elhagyom!
(Refrén)
Újra holt vagyok, ez egy hurok, mit nem szakítok szét,
Beveszek egy másik pirulát, a kezem reszket és
A rehab hív, vonszolom a lábam, nehezen,
Mi értelme, ha már hat láb mélyen kellene lennem?
(Bridge)
Azt mondják, még az élőhalott is változhat,
De az agyam megsütötte oly sokféle árnyalat.
A terapeuták sóhajtanak, miközben vánszorgok és nyögök,
Nehéz gyógyulni, ha az ember belül törött.
(Versszak 3)
Felírtam nevem egy sírkő táblára már,
Nehéz az első lépés, de játszom a szerepet, akármit vár.
Minden éjjel temess el a Hold fénye alá,
És imádkozom, hogy e pirulák megadják magukat, s ne vigyen el a halál!
(Refrén)
Újra holt vagyok, ez egy hurok, mit nem szakítok szét,
Beveszek egy másik pirulát, a kezem reszket és
A rehab hív, vonszolom a lábam, nehezen,
Mi értelme, ha már hat láb mélyen kellene lennem?
(Refrén – Variáció / Outro előtti)
Újra holt vagyok, ez egy hurok, mit nem szakítok szét,
Beveszek egy másik pirulát, a kezem reszket és
A rehab hív, vonszolom a lábam, nehezen,
Mi értelme, ha már hat láb mélyen kellene lennem?
(Átvezetés)
Próbálok tovább lépni, de az árnyékod…
(Záró Refrén / Coda)
Szabadulnék, de mégis kötött vagyok,
A szerelem visszhangja közt elveszek én tudom!
Próbálok tovább lépni, de az árnyékod ott kísért,
És a tűz, amit gyújtottál, megéget és tisztít.
Elmegyek én, de mégis kötött vagyok,
Emléked láncán át elveszek, tudom!