Fáj a szív, ha nem ölelik át

Fáj a szív, ha magányos az ember. Fáj a szív, ha nem ölelik át. Bánatos, de szólni sokszor nem mer. Szorong vele éjszakákon át.

Elhagyott, de mégis itt él bennem. Szívemben én érzem, hazajár. Álmaimban néha őt, még látom. Reggelre már minden tovaszáll.

Ami szép volt nem lehet feledni. Bevésődött mélyen odalent. Némaságban egyedül rossz élni. Elönti a szívemet a csend.

Ami szép volt nem lehet feledni. Bevésődött mélyen odalent. Némaságban egyedül rossz élni. Elönti a szívemet a csend.

Elönti a szívemet a csend.
Fáj a szív, ha magányos az ember. Fáj a szív, ha nem ölelik át. Bánatos, de szólni sokszor nem mer. Szorong vele éjszakákon át.

Elhagyott, de mégis itt él bennem. Szívemben én érzem, hazajár. Álmaimban néha őt, még látom. Reggelre már minden tovaszáll.

Ami szép volt nem lehet feledni. Bevésődött mélyen odalent. Némaságban egyedül rossz élni. Elönti a szívemet a csend.

Ami szép volt nem lehet feledni. Bevésődött mélyen odalent. Némaságban egyedül rossz élni. Elönti a szívemet a csend.

Elönti a szívemet a csend.