Borzci

Reggelente bújsz, dorombolsz és puszit küldesz,
a bencének külön üzenet — szerintem kis szerelmes ügynök lettél te.
Ha dolgozunk, rámászol a kezünkre halkan,
mintha azt súgnád: „ma inkább szeressetek, ne a gépet nyomkodjátok, lassan.”
A citrom ellenség, az epilátor főgonosz,
a porszívóval kapcsolatod még mindig veszélyesen rossz.
De így vagy teljes, így vagy csoda:
a mi kis Pipi-Bobi-Büdipopó harmóniacsomagja.

És amikor borzolódik a kis farkad,
szemünkben megvillan a jól ismert támadás.
Kis szörnyeteg, de pont így szeretünk,
mert nélküled csend se lenne körülöttünk.

Borzci, a borzfarkú rém,
te vagy a gang királynője, veszély és plüsslény.
Borzci, a szívünk közepén,
luxus táp ide vagy oda, te mindig ennél még.
Szőr borítja már az egész lakást —
de nélküled nincsen se reggel, se este, se más.

Puha bundád alatt egy űrlény-szív dobog,
ha rád nézek, minden feszültségem elolvad, ragyog.
Boci, Büdipopó, kis Bobi vagy Pipi —
száz neved van, de mind ugyanabba a szívünkbe visz.

Borzci, a borzfarkú rém,
ha néha félsz is, mi itt vagyunk veled mindenben.
Borzci, a ház őrangyala és bajkeverője,
a virágosládák titkos kis szertartásmestere.
Szőrrel borítod a napjainkat szét —
de így szeretünk, pont így: ahogy vagy, teljesen, egész.