A kapuban várok

Csak egy dologtól félek,
Hogy nem láthatlak meg téged.
Ott várok a kapuban rád,
Vágyom,hogy égessen a szád.
Gyere el és boldog leszek,
A szerelemben ezután mindig hiszek.
Teltek a percek és attól féltem,
Nem jön el a boldogság értem.
Egyszer csak feltüntél,én sírtam,
Az érzelmeimmel most sem bírtam.
Két karod ölelése finom volt nekem,
Éreztem,hogy veled dobban a szívem.
Azt mondtad csak az enyém leszel,
Értem ma mindent megteszel.
Az kívántam ez a pillanat soha ne múljon,
A köztünk lévő gátlás azonnal lehulljon.
Együtt indultunk a rögös úton,
Hogy mi lesz belőle még nem tudom.
Remélem egy csodás örök élet,
Az biztos,mellette semmitől se félek.