Lyrics
Hol volt, hol nem volt, az óperenciás tengeren túl, ott, ahol az erdők összesúgnak, és a patakok titkokat visznek a kövek között, élt egyszer egy apró falu…
Ha elindulsz autóval Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye szelíd dombjai között, és letérsz a főutakról, oda jutsz, ahol az emberi „zsivaj” elhalkul, majd egyszer csak egy kis táblára leszel figyelmes, melyen ez áll: Égerszög.
Megérkeztél oda, ahol a házak csendben sorakoznak, és a táj megőrizte nyugalmát. A településről sokan talán még nem hallottak, de aki egyszer megérkezik, soha többé nem felejti el. Csupán éhány ház, néhány utca, néhány család - és mégis, amikor az ember belép ide, úgy érzi, mintha lassabb ritmusra állna át a szívverése.
A faluban mintegy ötvenen élnek, olyan közösség ez, ahová ha elmegy a postás, nem csak a csomagot ismeri, hanem az azt váró gazdáját is. A bolt és a buszmegálló is inkább találkozóhely, mint funkció, a hírek itt terjednek leggyorsabban, szóval, ha az utca végére elmész, nagyjából körbefordulhatsz, és mindenkit ismersz, vagy majd megismersz.
A közélet „nagyjai” is elérhetők, hiszen Dr. Lénárt Attila polgármester nem csak egy név egy ajtón, hanem egy ismerős arc, valószínűleg már köszönt is neked, mire a falu végére értél. A képviselő-testület sem bonyolult szervezet, hárman gondoskodnak arról, hogy a közösség ügyei rendben legyenek, és még ha néha vitáznak is, itt a nézeteltéréseket inkább a szomszéd kerítésnél, egy kupica pálinka mellett beszélik meg, mint hosszas tanácskozásokon.
Itt nincsenek vörös szőnyegek, Égerszögön a természeté a főszerep, a helyiek szerint az egyre csak múló napok fénypontja az, hogy itt még hallani lehet a madarakat, minden egyes pillanatban érezni lehet a természetet. Hitvallásuk, hogy ha valaki egyszer ideköltözik, „azt a falu befogadja, csak először szeresse meg a csendet”.
A falu neve - Égerszög - sem véletlenül olyan, mint valami költői kép: az „égerfa” és a -szög szavakból áll össze, mintha azt suttogná: „itt vagyunk, az égerfa ölén, a völgy szögletében”.
A történelem során a települést kohómunkások, erdőirtók lakták, egykor kohók füstöltek, faszenet égettek, és a környező erdők adták a megélhetést, szóval nem volt mindig ennyire nyugodt az élet.
Égerszög olyan hely, amit sokan elkerülnek - de akik megállnak, arra jönnek rá, hogy itt a „közösség” nem szó, hanem hétköznapi életforma. Együtt örülnek, együtt panaszkodnak, és ha valaki új jön, rövid idő alatt „falubeli” lesz. Főleg, ha szereti a pálinkát!
Égerszög ma olyan, mint egy lassan lapozható, békés könyv: nem sok fejezetből áll, de mindegyik őszinte. Lekopott kerítések, csendes udvarok, kanyargó utcák, és néhány hang a szélben, ezek alkotják. Olyan hely, ahol a történet nem nagy eseményekben, hanem apró pillanatokban íródik.
Aki arra jár, és lelassít, talán megérti. Ez a kis falu nem a rohanóknak szól, hanem azoknak, akik meg szeretnék hallani, milyen az, amikor a táj és az idő suttogva beszél.
Nekünk való, igen, nekünk való, mert tiszta szívünkből szeretjük Égerszögöt!