Szegedi Napló

[Verse]
Felhők úsztak az égen, mint lusta hajók,
Szeged utcáin a szél csapott pofonokat, csókot lopott,
Nap sugarai harcoltak, felhőkkel bunyóztak,
Szürke vászon az égen, mintha festők unatkoztak.

Lépteim alatt a beton, még nyirkos, még él,
A Tisza partján a szél suttog, szívemmel beszél,
Kérdeztem az eget, lesz-e ma zápor vagy napfény,
De csak csendben nézett vissza, mint egy bölcs remény.

[Chorus]
Szegedi ég, te vagy a vásznam,
Néha festesz vihart, néha napsárgát adsz rám,
Táncol a szél, zúg a város hangja,
Szegedi idő, mindig van benned dráma!

[Verse 2]
A Tisza vizén gyűrűk, mintha titkokat súgnának,
A híd alatt galambok szállnak, álmokat látnak,
Utcán a járókelők, kabátokba burkolózva,
Egy csepp eső koppan, s mindenki futásra fogja.

Kérdezném a szomszédot, de csak morgás a válasz,
"Milyen idő lesz holnap?" - néz rám, mint egy lázad,
A kávém még gőzölög, az ablakot bámulom,
Az időjárás ma Szegeden az én színpadom.

[Chorus]
Szegedi ég, te vagy a vásznam,
Néha festesz vihart, néha napsárgát adsz rám,
Táncol a szél, zúg a város hangja,
Szegedi idő, mindig van benned dráma!