Natika a szívünkben születtél

Egy csendes téli nap úgy kezdődött,
hogy megérkezett hozzánk a fény.
Te voltál Natika az a drága fény!
Nem ringattalak a testemben,
de a szívünkben volt már a helyed rég.
Mióta itt vagy velünk,
minden mosolyod új remény,
és szebben ragyog ránk az élet,
mert velünk dobban a szíved-fény.


Akkor vagy boldog igazán,
ha apukád és anyuci ott van veled,
ha hármasban ölel minket a világ,
és egyként dobban bennünk a szeretet.
Két szívünkből nő az álmod,
mi vagyunk az otthont adó hely,
mert te úgy érkeztél közénk,
hogy a szívünkben születtél meg.

Apukád megy érted az oviba,
futsz hozzá, ahogy csak bírsz,
kézen fogva boltba mentek,
mindenkinek köszönsz,integetsz te kis csodás tünemény.
Apukád cipel, etet, féltőn óv és szeret,
veletek nevet a délután,
anyucival süttök-főztök,meséltek,fürödtök
a napod csillagfényben áll.
Ha beteg vagy, köréd fonódom,
csitul benned minden fájdalom,
tanítalak élni, szeretni —
örökre melletted maradok.


Nagyinál macikávé készül,
rajzoltok,játszotok együtt színesen,
néha ott alszol délután,
s a mami vigyáz rád csendesen.
Papa mosolya felragyog,
ha meglát — így lett könnyebb a szíve,
Boszkó kutya ugrál, Szimba cica simul,
körülötted minden lélek él.
Timi és Teofil, Klári és Attila,
mind szeretnek.
olyan vagy,
mint egy csillag az éjszakában:
fényed utat mutat.


Okos vagy, figyelsz a világra,
érzékeny szíved gyógyítja azt,
játékos vagy és csupa dallam,
a nevetésed otthont ad.
Zenét hallgatsz, Binget nézel,
balettozol, mint kis tündér,
ahogy pörögsz, úgy ragyogsz,
mint egy csillag, mely mesére kél.


Natika te vagy a csillagunk,
te ragyogsz ránk minden nap,
a mosolyodtól él a ház,
és szépül minden pillanat.
A szívünkben születtél,
ott őrizünk örökké,
és azóta fényesíted
életünk minden percét, mióta megjöttél.

Ha néha fújna rád a szél,
mi takarunk be csendesen,
mert amióta jöttél hozzánk,
a világunk teljes lett veled.

Amióta velünk vagy, Natika,
minden napunk a szeretetről mesél.
Maradj ilyen drága lélek szívünk kincse kicsi lény.