Ez nem az az élet. Nem az, ahol az álmok valóra vállnak. Nem az, merre az angyalok szállnak. Nem az, ahol a boldogság szűntelen És nem az hol a szeretet megterem.
Itt hontalan a lélek. Hiába keresi házát Szerelemben is csak hideg kunyhót talál Mint kalitkába zárt árva madár, Mely szabad égre és nem egy kuckóra vár
Zsebtelen embernek, itt nem jutottak szavak Csak a por, melyből könnyeivel csinál sarat Bánatból épített jövő ez, de nem tehetsz mást Itt őszinte mosoly nincs, csak hasonmás
Ez. Ez a világ, mely olyan csodás Itt úgy érzik mindössze külső a ragyogás Nem számít hogy belül mélyen üres Lényeg hogy a médián színében legyen
A valóságot ködbe zárja az efféle hamis álca Akárcsak a tájat melyet városi szmog áltat Itt a nap fénye egyedül a holdra vetül S mi, kik itt lent vagyunk, e fényből élünk
Ezt látjuk oly szépnek, S ebben ringatja magát az élet Hát itt volnánk az álmok világában Csak a nincstelennek nincs maradása