Két világ

Hiába vagy jó kocsiban, attól nem leszel király,
A csillogás mögött a lelked kong, olyan sivár.
Mutatod a világod, mintha minden a tiéd,
Közben belül érzed: nélkülem semmid sincs rég. Anyuci kis fia vagy, mindig mindent megkaptál,
De amikor dönteni kell, te vagy, aki megáll.
Keménynek tűnsz, de belül csak remegsz,
Felnőni nehéz — legalább próbáld meg Bort iszik és vizet prédikál,
A mosolya mögött valami mindig fáj.
Hiába játszik, én látom a hibát,
Az élet ritmusa mindent Te muszlim, én cigány — két világ, sose lesz egy,
Két külön történet, amit a sors írt meg.
Próbáltuk összerakni, de túl sok a múlt,
Két oldal egymástól mindig messze Megkaptad a papírt, már büszke vagy nagyon,
Mintha attól több lennél — érzem a hangodon.
De a papír nem ember, nem ad szívet neked,
Lehet, hogy nárcisztikus vagy — csak nézed a képedet.Megkaptad a papírt, már büszke vagy nagyon,
Mintha attól több lennél — érzem a hangodon.
De a papír nem ember, nem ad szívet neked,
Lehet, hogy nárcisztikus vagy — csak nézed a képedet.Megkaptad a papírt, már büszke vagy nagyon,
Mintha attól több lennél — érzem a hangodon.
De a papír nem ember, nem ad szívet neked,
Lehet, hogy nárcisztikus vagy — csak nézed a képedet.Bort iszik és vizet prédikál,
A mosolya mögött valami mindig fáj.
Hiába játszik, én látom a hibát,
Az élet ritmusa mindent kimond majd rád.
Két szív messze sodródott már,
A múltunk hullám, amit nem ér utol már.Bort iszik és vizet prédikál,
A mosolya mögött valami mindig fáj.
Hiába játszik, én látom a hibát,
Az élet ritmusa mindent kimond majd rád.
Két szív messze sodródott már,
A múltunk hullám, amit nem ér utol már.
Bort iszik és vizet prédikál,
A mosolya mögött valami mindig fáj.
Hiába játszik, én látom a hibát,
Az élet ritmusa mindent kimond majd rád.
Két szív messze sodródott már,
A múltunk hullám, amit nem ér utol már.