Fény a víz felett

Fiatal voltál, mint a nyár,
Szikra az éjben, örök remény.
Fiatal test, de viharos lélek,
A sors korán szólított el téged.

Gyulánál a dombon, csendes ház,
Ahol a nyár még mindig rád vár.
Vonyarc éjjelén, sörrel a kézben,
Nevettél, míg a csillagok égtek.

Velünk karácsonyoztál, fenyőfényében,
Nevettünk, ettünk, békében, csendben.
A szeretet ünnepén ott voltál,
És minden percben szívből adtál.

Fény vagy a víz felett,
Láng vagy, mit nem olt el semmi sem.
Korán mentél, túl hamar,
De bennünk élsz, örökké maradsz.

Apád árnyéka végigkísért,
De te építettél, nem törtél szét.
Nevettél, segítettél, mindig ott voltál,
Barát voltál, akit az ég is visszavár.

Fény vagy a víz felett,
Láng vagy, mit nem olt el semmi sem.
Korán mentél, túl hamar,
De bennünk élsz, örökké maradsz.

Norbi, ha hallasz minket fentről,
Tudd, a barátság örök, mint a szél,
Mi fúj a Balaton partján — emléked él.