Történelem a Vén Duna mentén

[Verse]
Fák között susog a múlt, sötét árnyék,
Szívemben sajdul, egy nemzet kiálték.
Kezek szétfeszítve, térképen vérfolt,
Egy ország darabokban, sorsunk elvolt.

Trianon szava szélként hasít,
Gyászlobogó, ami még ma is vakít.
Határszélek mögött testvérek sírnak,
Tört történelem, mit könnyeink írnak.

[Chorus]
Hol van a föld, ami minket hív?
Hol van a hang, ami minket szít?
Trianon, fájdalom, még mindig él,
Egy nemzet szíve, ami kettészakít, ég.

[Verse 2]
Duna folyik, de könnyeink sósak,
Büszkeségünk, mint szobrok, már kószák.
Nemzetek játéka, sakktáblán bábuk,
Eladtak minket, a szívünkben váduk.

Gyertyák égnek, emlékeink lángok,
Egy igazságtalan alku, mi ránk rázott.
De a gyökerek mélyek, a föld minket tart,
Trianon szívünkben, de a jövő szabad part.

[Chorus]
Hol van a föld, ami minket hív?
Hol van a hang, ami minket szít?
Trianon, fájdalom, még mindig él,
Egy nemzet szíve, ami kettészakít, ég.