Atis-A Gép Szava

Atis a sztár, nem szavakban, a tettben,
Gépet gyógyít, míg más még csak a csekkben.
Kávé illat száll, a reggel éled,
A mester dolgozik, és újra lélegzik a géped.

Nem szól nagyot, csak csinálja némán,
Kezében szerszám, a mozdulat hibátlan.
Fém, gőz, nyomás — ez az ő világa,
Másnak csak munka, neki ez az imádsága.
Évek a hátán, nem kéri a tapsot,
De ha elromlik a gép, minden szem rátapad.
Mert ahol más csak csavarokat lát,
Ő hallja a hibát — mint zene, mint hangját.

Atis a sztár, nem szavakban, a tettben,
Gépet gyógyít, míg más még csak a csekkben.
Kávé illat száll, a reggel éled,
A mester dolgozik, és újra lélegzik a géped.

Nem kell rivaldafény, csak egy tiszta munka,
A rutin szent, és a lélek halkan durva.
Folyik a víz, zúg a pumpa mélyen,
De ő érzi a ritmust – ez a szakma vére.
Az ujja olajos, de a lelke tiszta,
Minden gép, amit szerelt, egy kis történet írása.
Nincs hiba, amit ne ismerne fel,
Atis nem beszél sokat — ő megold, és megy.

A kávé csorog, az élet forog,
A gép újra él, és a nap elindul ott.
Egy mozdulat, egy jel, egy szikra,
A csönd mögött a mester szíve diktál.

Atis a sztár, nem szavakban, a tettben,
A város ébred, ő megint fent van reggel.
Kávé illat száll, a gép már lélegzik,
Atis meg ott áll — ahol a munka beszél, nem az ígéretek.