Miri viri

(Vers 1)
Ott áll a cserépben, ártatlan képpel,
De ha közel megyek, már támad a méreggel.
Mondtam neki szépen: „nyugodj már le!”,
De csak sziszeg, és rágja a kezemet bele.
(Refrén)
Virááág, miért vagy ilyen bosszantó?
Nem tudsz csak illatozni, mint egy normális lótusz, jó?
Minden nap harapsz, mint egy kiskutya,
Ez nem kert, ez dzsungel, te szúrós dinnyevirág, jaj, mama!
(Vers 2)
Locsolom vízzel, de visszafröcsköl,
Csak nevet a levele, mikor ujjam megbököl.
Mondtam, hogy béke, csak dísz lennél,
De te inkább egy démonos zöld bestiává lettél!
(Refrén)
Virááág, miért vagy ilyen bosszantó?
Nem tudsz csak illatozni, mint egy normális lótusz, jó?
Minden nap harapsz, mint egy kiskutya,
Ez nem kert, ez horror, te csípős margaréta!
(Bridge)
Lehet, hogy csak figyelmet kér,
De nem így, hogy csíp és vér!
Végül talán megszelídítem,
De addig is, kesztyűben öntözöm, hidd el!
(Refrén – zárás)
Virááág, te kis harapós csoda,
Minden reggel új harc, új móka.
Lehet, hogy dühít, de nem tudok haragudni rád,
Mert te vagy az egyetlen, aki tényleg visszaharap!