Betondzsungel Álmok

[Verse]
Fények villognak, az utca éber,
Szívem dobban, mint a város vére.
Sikátorok közt árnyak szaladnak,
Lépteim a köveken dallamot hagynak.

[Chorus]
Anya, te vagy az én napom, holdam,
Az utam hosszú, de te mindig fogod a sorsom.
Anya, minden lépés neked szól,
A szereteted az, ami mindig elém tol.

[Verse 2]
Felhőkarcolók közt égbe tör a vágy,
Minden sarok új mesét tár elém, mint egy álmát.
A metró dübörgése a szívem ritmusa,
Minden utca a jövőm térképe, a múltam nyoma.

[Prechorus]
Te tanítottál hinni,
Hogy lehet magasra repülni.

[Chorus]
Anya, te vagy az én napom, holdam,
Az utam hosszú, de te mindig fogod a sorsom.
Anya, minden lépés neked szól,
A szereteted az, ami mindig elém tol.

[Bridge]
Lámpák tánca, az éjszaka szívverése,
De a szívem hazahúz, anya, hozzád, mint egy mesébe.
Távolság nem számít, csak a hangod kell,
Minden utam végén te vagy, aki felemel.