Hamuból az Égig

**[Vers 1]**
Füstben ég a múltunk,
a város falain vér csorog,
ezernyi ígéret hullik szét,
mint por a szélben, mikor elfogy a szó.

Kezünkben lánc, amit mi kovácsoltunk,
félelemből, megszokásból,
de most törik a bilincs,
mert a csend már rég halálos!

**[Refrén]**
Ébredj, Magyarország! – nem maradunk némák!
A dühünk éget, mint acél a lángban!
Nem kell új király,
csak tiszta égbolt – szabad hazánkban!

**[Breakdown]**
Ne jöjj új Viktor,
a trónon nincs több isten!
Ha tényleg más leszel –
ne építs új börtönt nekünk, ember!

**[Vers 2]**
Látom a szemekben a fényt,
még él a remény valahol mélyen,
de megtanultuk: minden hős
megfulladhat a hatalom vérszagában.

Magyar, ébredj – ne hidd el, hogy kicsi vagy,
mert benned zúg az ősi harag,
a szabadság nem ajándék,
hanem tűz, amit őrizni kell, amíg él a nap!

**[Refrén]**
Ébredj, Magyarország! – nem maradunk némák!
A dühünk éget, mint acél a lángban!
Nem kell új király,
csak tiszta égbolt – szabad hazánkban!

**[Bridge – Screamed/Whispered Contrast]**
(suttogva)
Láttunk már messiásokat jönni és bukni,
de most... most mi írjuk a törvényt...

(üvöltve)
MI VAGYUNK A VÁLTOZÁS!
NEM KÉRJÜK TÖBBÉ A FÉLELMET!
A TISZA IS VÉRRÉ VÁLIK,
HA UGYANAZT LÁTJUK ÚJRA!

**[Outro]**
Égjen el a múlt hamis trónja,
szülessen új fény a porból!
De ne feledd – a hatalom nem cél,
hanem próba… a népért, nem magamêrt!