Talán

Amikor rám néztél, megállt az idő,
a csend is dal lett, csak nekünk szólt.
Két kéz, két szív most összeér,
és minden út ide hozott.

Szőke hajadban napfény ég,
vörös szikra a szíved mélyén.
A mosolyodban ott a nyár,
mikor rám nézel, nincs határ.
A kocsi indul, messze hív,
az út porában ott van még!
Kutyánk az ablakból néz utánk,
mintha tudná, ez most rólunk szól már.

Nem ígérhetem, hogy mindig könnyű lesz,
de veled minden harc győzelem.
Ha lehull minden csillag fent,
te maradsz nekem, te vagy a rend.

Refrén:
Miénk ez az út, miénk a fény,
a világ forog, de te vagy a cél.
Két kéz, két szív, és egy dallam él,
miénk ez az út, míg tart az ég.
A motor zúg, a szél nevet,
a nap ragyog ránk, mit tegyek.
Új ház, új élet, tiszta lap,
a jövőnk benned otthonra kap.

Refrén:
Miénk ez az út, miénk a fény,
a világ forog, de te vagy a cél.
Két kéz, két szív, és egy dallam él,
miénk ez az út, míg tart az ég.

Híd:
Ha majd a csend betakar minket,
csak nézek rád, és mindent értek.
A szíved ritmusa bennem zeng,
és tudom, hogy örökre így lesz.

Záró:
Miénk ez az út, miénk a fény,
Kutyánk szalad, és új nap kél.
A házunk fénye bennünk él,
miénk ez az út — és nem lesz vég.