Hív a természet

Verse 1:
Gergő a gyárban áll, fáradtan néz,
A gépek hangja már rég a szívébe vés,
De mikor vége van, csak egyet akar,
Az erdő hívogat, csendes, mint a napkorong.

Chorus:
Csillagok alatt, hol a vízpart vár,
Csendben horgászik, Barbi rámosolyog már.
Az idő lassan múlik, de ő nem siet,
A természet öleli, minden perc élete.

Verse 2:
Gombákat keresve lépked az úton,
Minden lépésével magába szívja az ízt,
A levelek szele simogatja bőrét,
Béke és nyugalom, ez az ő élete.

Chorus:
Csillagok alatt, hol a vízpart vár,
Csendben horgászik, Barbi rámosolyog már.
Az idő lassan múlik, de ő nem siet,
A természet öleli, minden perc élete.

Bridge:
Ha ránéz az égre, látja az álmokat,
Felemelkedik benne a vágy és a remény.
Együtt nevetnek Barbi szeme csillogásában,
Ezért él Gergő – az egyszerű igazságban.

Chorus:
Csillagok alatt, hol a vízpart vár,
Csendben horgászik, Barbi rámosolyog már.
Az idő lassan múlik, de ő nem siet,
A természet öleli, minden perc élete.