Ti vagytok a mindenem

Mikor reggel rám nevettek,
Máris szebb a nap, tudjátok?
A kis kezetek megfogom,
És érzem, hogy itt a világom.
Hanna, te vagy a napfényem,
Emma, a mosoly az égben,
Gréti, te hozod a szivárványt,
Ha szürke az ég, te színt varázsolsz ránk.

Ti vagytok a mindenem,
A szívem dobban csak veletek.
Minden perc, amit együtt élünk,
Egy csoda, mit köszönök nektek.
Apukátok leszek mindig,
Őrzöm az álmot, ha féltek,
Hanna, Emma és Gréti,
Nélkületek nem lennék én.

Nézem, ahogy nőttök szépen,
Minden nap egy új kis csoda.
Emlékekből épül az élet,
És benne ti vagytok az otthona.
A nevetésetek zeném,
A szemetekben ott a fény,
Bármi jön is, sose féljetek,
Apátok mindig itt lesz veletek.

Ti vagytok a mindenem,
A szívem dobban csak veletek.
Minden perc, amit együtt élünk,
Egy csoda, mit köszönök nektek.
Apukátok leszek mindig,
Őrzöm az álmot, ha féltek,
Hanna, Emma és Gréti,
Nélkületek nem lennék én.

Ha egyszer messze sodor az élet,
Mindig hazatalálok hozzátok,
Mert ti vagytok az otthonom,
A szívem, a fényem, az álmaim, lányok.