Műszak

(1. versszak)
Kora reggel, sötét még az ég,
A kocsiban csend van, csak a motor beszél.
Órákat vezetek, a város messze van,
De visz az út, mert vár a munkapad.

(2. versszak)
Fémcsövek, lemezek, hegesztőpálca,
A szikra lobban, mint egy villanásra.
Lakatos kezemmel formálom a vasat,
Míg más még álmodik, én már harcot adok.

(Refrén)
Ez az élet nem könnyű, de nem is panasz,
Az izzadság mögött ott a büszkeség is van.
Testvér a kolléga, szó nélkül ért,
Húzzuk a műszakot, míg el nem jön a fény.

(3. versszak)
Éjszakás műszak, kávé és fáradt szem,
De bírni kell, mert nem törhet meg a rendszerem.
A gép zúgása már szinte altató,
De figyelnem kell – itt nincs hibázó.

(Refrén)
Ez az élet nem könnyű, de nem is panasz,
Az izzadság mögött ott a büszkeség is van.
Testvér a kolléga, szó nélkül ért,
Húzzuk a műszakot, míg el nem jön a fény.

(Híd)
S ha néha úgy érzem, túl sok ez nekem,
Egy vállveregetés újra felemel.
Nem a főnökért, nem is a pénzért,
Hanem egymásért húzzuk, ez a mi vérünkért.

(Záró refrén – emelkedő hangulatban)
Ez az élet kemény, de bennünk a láng,
Nem hajlunk el, mint rozsdás acélrúd a nyárnál.
Kolléga, barát, testvér, bajtárs,
Együtt az erő – ez a munkásvilág!