Azt hiszem éreztem egy apró pillanatra, egy lepke szárnya épp előttem lebbent. Anélkül hogy tudná, arcom simogatva valamit újra felébresztett bennem.
Azt hiszem láttam a színek villanását, mint lelassult képek egy régi vetítésen. Csodálkozva nézem szárnya tisztaságát, ahogy ábráit próbálom megfejteni éppen.
Azt hiszem, értem mi hajtja előre, a fény, ami vonzza, csapdába ejti. Csak néhány pillanat, és nem marad belőle a megperzselt szárnyán kívül semmi.
Azt hiszem én is, mint szárnynélküli lepke, egész életemben a fényedet kerestem. S bár ösztönöm az észt elfojtotta bennem, a vágy, hogy feléd szálljak égetett meg engem.