Huszonegy év – Andinak

Huszonegy év, s még mindig ragyog,
minden nap új fényt hoz, ha rád nézek,
mint hajnal, mikor csendben aranyoz
mindent a nap – s bennem a részed.

Kezed a kezemben, úgy ismerem,
mint régi dallam minden hangját,
s ha vihar jött is néha, ketten
fogtuk erősen egymás szárnyát.

Nevetésed ma is otthon hangja,
szemedben béke, meleg, derű,
s ha visszanézek, minden nap rajta
az élet szép lenyomata: te vagy belül.

Huszonegy év – s még csak most kezdem
érteni, mi az igazi csoda:
nem a napfény, nem a végtelen,
hanem hogy minden reggel
te vagy ott – ugyanúgy, újra.