Nem találom önmagam

(Első versszak)
Régen nevettem minden apróságon,
Most csak nézem magam a tükör hátán túl.
Volt bennem fény, most árnyék jár a helyén,
De érzem, valahol még ott él bennem a régi én.

(Refrén)
Nem találom önmagam, de nem adom fel még,
Bennem van az erő, hogy újra felébrednék.
Ha el is vesztem, a szívem hazatalál,
Mert tudom, mélyen bennem ott van, aki voltam már.

(Második versszak)
Voltak napok, mikor minden szó égetett,
Mikor nem hittem el, hogy még felállhatok veled.
De most már érzem, ahogy lassan visszatér,
A mosoly, a fény, a régi szenvedély.

(Refrén – erősebben)
Nem találom önmagam, de nem félek már,
Mert a múlt nem lánc, csak egy tanítás.
Ha porba estem, onnan is felállok,
A tükörből néz rám az, aki voltam, s aki vagyok.

(Bridge – lassabb rész)
És ha néha még fáj,
Tudom, ez az út visz át,
A sötéten túl vár rám
Az a mosoly, amit újra megtalálok már.

(Utolsó refrén – teljes erővel)
Nem találom önmagam, de újra indulok,
Minden sebből új erőt tanulok.
A múltam nem visz le, inkább felemel,
Mert most már tudom, ki vagyok, és hiszek újra bennem el.