Anto megszúrlak

Figyelj, mikrofonba köpök, ez itt a düh-terápia,
Nem jópofizok, tesó, ez a valóság sötét árnya.
Antó vagyok, a nevem hallatán reszket a térd,
Mert ha felidegesítesz, a gecibe szúrni készséged!

(Refrén)
Nem viccelek, haver, ez nem egy kedves dal,
Ha balhézol velem, a baj a nyakadba szakad.
Antó vagyok, a stílusom kegyetlen, nyers,
A gecibe szúrni, ez a végső, fájdalmas vers!

Nem érdekel a véleményed, a kritikád meg se hallom,
A szavaid pattannak rólam, mint a Teflon edényfalon.
Ha próbálsz belekötni, csak nézd meg a fejem,
Mert abban a pillanatban a gecibe szúrásra emlékezzél!

(Refrén)
Nem viccelek, haver, ez nem egy kedves dal,
Ha balhézol velem, a baj a nyakadba szakad.
Antó vagyok, a stílusom kegyetlen, nyers,
A gecibe szúrni, ez a végső, fájdalmas vers!

Ez a humorom, sötét, mint a korom,
De legalább őszinte, nem játszom a nagybátyámat.
Úgyhogy fogd be a pofád, mielőtt baj lesz,
Mert Antó jön, és a gecibe szúrni kész lesz!