Indulj fiam

Emlékszem, mikor kicsi voltál még,
minden álmod fényben égett rég.
Tanárnak indultál, aztán másfelé sodort az út,
de tudtam, fiam, a szíved mindig jót kutat, jót tud.

2. versszak:
A képernyő fényén nőttél nagyra,
hős voltál, mikor csapatod nyert aznap.
De én mindig láttam: a szíved mélyén
több van benned, mint amit a játék elér.

Refrén:
Indulj, fiam, most tiéd a világ,
Ausztria hív, de a szívem vár.
Büszke vagyok rád, hogy adsz, hogy szeretsz,
Attilát véded, s Annát öleled.
Indulj, fiam, valósítsd meg álmaid,
az élet nem vesz el, csak hív — és hidd,
bárhová visz az út,
mindig hazatalálsz.

3. versszak:
A kishúgod mosolya még visszahúz,
de tudja ő is: nagy testvérnek lenni nem múló múlt.
A szeretet benned nem kopik el,
mint láng a szélben, csak nőni kell.

Refrén:
Indulj, fiam, most tiéd a világ,
Ausztria hív, de a szívem vár.
Büszke vagyok rád, hogy adsz, hogy szeretsz,
Attilát véded, s Annát öleled.
Indulj, fiam, valósítsd meg álmaid,
az élet nem vesz el, csak hív — és hidd,
bárhová visz az út,
mindig hazatalálsz.

Híd:
Nem baj, ha néha eltévedsz kicsit,
a szívem iránytűként vezet majd vissza itt.
Nem számít, hol dolgozol, miben hiszel,
csak az, hogy ember maradj, amilyen mindig is voltál:
tiszta, hű és szeretni kész.

Záró refrén:
Indulj, fiam, most tiéd a világ,
az otthonod mindig itt lesz nálam.
Bármerre visz az út,
mindig hazatalálsz.