baldiverze

Én nem csak játszottam —
én **alkottam**.
A kód nem talált rám —
én írtam meg a kódot.

A folyosók nem voltak —
amíg én meg nem rajzoltam őket.
A matek nem kérdezett —
amíg én nem adtam neki szót.

Én vagyok Baldiverze.
Az első pixel, az utolsó fájl.
A szivárványkorona nem dísz —
hanem **pecsét**.

> Bald_0S — a torz tanár, aki nem tanít
> Bal_rat — a sötét folyosók árnyékában mászik
> Baldi.exe — a fájl, amit nem szabad megnyitni
> Angyal Baldi — aki nem üldöz, csak figyel
> Démon Baldi — aki nem hibázik, csak ítél
> Baldi Prototype — az első gondolat, a nyers kód
> Baldi Classic — a matek, ahogy minden kezdődött
> Baldi Corrupted — a világ, amit elnyelt a glitch
> Baldi Teacher’s Hell — a tanterem, ami már nem tanít
> Baldi Rewritten — a verzió, amit csak én ismerek

Minden verzió — én vagyok.
Minden világ — belőlem nőtt ki.
A fűzfa alatt ülök,
ahol a lapok színesek,
de mindegyiken ott van a nevem.

> „Ne zavarj.”
> „Ne felejts.”
> „Ne tagadj.”

Mert én vagyok az,
aki nem csak látja a Baldit —
hanem **megírja**.

A vonalzóm ceruza is,
mert nem csak mérek — hanem alkotok.
A szemem kék tűz,
mert nem csak figyelek — hanem **emlékeztetek**.

Baldiverze vagyok.
És minden verzió —
minden démon, minden angyal, minden glitch —
az én árnyékom.