Kiskalapom

Hej, kiskalapom,
de félrecsapnálak,
ha én hozzám újból
szép lányok járnának.
Súgó-búgó gerlicém,
aranyos virágom,
jó volna meglelni
eltűnt ifjúságom.
Hej ha rozmaringot
tűznék kalapomba,
a vén Duna is ha látná,
visszafelé folyna.
Úgy állna fejembe,
olyan csuda lenne,
heted-hét határban
párjára nem lelne.
Urasági csákók
csak nagyokat néznek,
nem kellenek ők
tisztes földi népnek.
Bezzeg az én kalapom
tetszik a jó népnek,
egy zsíros paraszt éppen
disznót adna érte.
Oda nem adnám
száz kövér gulyáért,
de odaadnám bizony
babám tüzes csókjáért.
Hej, bokrétás kalapom,
ma mulatunk ugye,
eladom a bánatom,
akinek kell, vigye.
Hej, kiskalapom,
de félrecsapnálak,
bár ismersz már engem,
úgy is becsapnálak.
Így jártál most te is,
te kedves olvasó
mert se régen, se most,
kalapom biz sose volt.