Ahogy csobog

Ahogy csobog

Az a rohanó kis patak
ott lenn a völgyben,
ahogy bukdácsolt
a fényes kövek között,
csak nekem csobogott
egy ősi dallamot.

Mintha angyali kéz
játszana egy zongorán,
úgy bújt hozzám
minden dallama,
mintha cselló húrjain szólna,
és a sok virág, fű, fa köröttem
mind, velem együtt hallgatta.

Ott felébredt a csend,
hozzám bújt úgy súgta,
ez egy ballada lenne,
egy cseppről ki hitte,
egyszer folyó lesz
és eljut a tengerbe.

Akkor majd a sok cseppel
új zenét komponál,
hangos morajlással,
égre vetett hullámok tetején,
szirének énekével,
viharok haragjával.

De addig e csendes völgy
ölén szelíd csobogással,
csak nekem muzsikál,
és az ölelő víg szelekkel
körbetáncol dallama,
majd csendben messze szál.