3. évfordulónkra

Újhejben szólt a dal, agusztus végén,
Kowalszki hangja vitt minket egymás mellé.
Sárospatak, Lábasház, retró fények,
Ott mondtad először – „Teccesz” – s minden szebb lett.

Tarcal hegyén Krisztus vigyázott ránk,
Az eső megcsókolta a szél csendjét.
Kulcs maradt fent, nevetve mentünk vissza,
Az a nap örökre a szívembe ég.

Fűzérradványnál egy őzike nézett,
Mintha tudta volna: ebből valami lesz.
A trambuliban néztük, ahogy hullottak a csillagok,
Te és én – az égbolt alá tettük le mindezt.

Drágaszág, te vagy az otthonom,
Nevetésedben mindig békét találok.
Játszótér mögött csattant el az első csók,
Ott lettünk eggyé, s azóta tart ez a csodás út.

Szilva és Eperke dorombol, Olival és Mazsival sétálunk,
Horvát partokon nevettünk sokat.
Videojáték, meg egy lakás Sárospatakon,
Drágaszág, ez a közös világunk.

Berecki tájon kéz a kézben,
Videójátékban nevettünk szívből.
Novemberben új lakás, Sárospatak hívott,
És most az otthonunk minden falban él itt.

Drágaszág, te vagy az otthonom,
Nevetésedben mindig békét találok.
Játszótér mögött csattant az első csók,
Ott lettünk eggyé, s azóta tart ez a csodás út.

Három év múlt, s annyi minden történt,
De minden percben csak jobban szeretlek én.
Az otthonunkban, az álmainkban,
Együtt írjuk tovább a mesénket halkan.

Drágaszág, nekem elég, ha itt vagy,
Nem kellenek nagy szavak – a csendben is vagy.
Három év után is ugyanúgy érzem,
Veled az életem pont úgy jó, ahogy van.
Köszönöm, hogy akkor ott azt mondtad: „Teccesz”,