Ember vagyok veled együtt magyar a hazánk, Magyar a szív magyar a szó az anyánk, apánk. Eleinknek ősi vére bennünk csordogál, Elmúlt annak ezer éve lett egy szép hazánk.
Pogány sorsunk már a múlté egy az istenünk, Vállvetve mi együtt megyünk, együtt szenvedünk. Harcba szállunk a hazáért ez a föld magyar, Elfolyt érte megannyi vér volt sok diadal.
Támadtak ránk hitvány népek e földre éhezett. Nem ismerve jól a magyart, mind elvérezett. Édes hazánk dicső népe keze meg nem remegett. Szívünk mélyén ott ül rég a hazaszeretett.
Miénk a föld miénk e táj, csurgó patakok. Nekünk terem rét, a mező áldott magyarok. Múló időn sok éven át a sors meggyötört. Talpra állt a magyar ember össze sose tört.
Mennydörgéses zivatarban a sors meggyötör. Talpra állt a magyar ember össze sose tört. Össze sose tört