Viharon és éjen át

Az alkonyból árnyak kelnek,
Suttogások égre mennek.
A csend mélyén sors dalol,
Holló szárnya az égbe hatol

Tűz köt össze, láng vezet,
Minden lélek megismerhet.

Vigyél át a viharon,
Szomorú szárny, lángoló szív.
Sötétben is fény ragyog,
Örök álmom az enyém marad.


Óceán bölcsője, mély és rideg,
Titkok búvóhelye, hol örökké élnek.
Áradat kél, a szellem száll,
Csillagkapu most kitárul már.

Hamuszárnyról újra kélj!
Bilincs tört szét, hallgasd a zajt!
Végzet gyújtja láng tüzét,
Énekelj és szólj nevemért!

Vigyél át a viharon,
Szomorú szárny, lángoló szív.
Sötétben is fény ragyog,
Örök álmom az enyém marad!