Hold és Tenger

Megszólít a Hold, lányom lettél
Mert éjszaka sokszor követtél,
Nyári bőrrel és fázós derekú ősszel,
Télen, ködben, s tavaszmámoros könnyben.

Viseld aranyló ezüstruhád,
Éjszakának anyja adta rád.
Hold leánya, vidd a Fényt az Éjszínű árnyba
Megszólalnak a telt csendek is talán ma.

Zendül az éji madár dala,
Válaszol a hajnalok hada,
Álomként mesélik mi alvó valóság:
Egy csillag ringatja a jövő éjszakát...

Megszólít a Tenger, fiam lettél,
Mert álmaidban engem követtél.
Hozzám küldötted szívednek szavát,
Rólam daloltál éjszakákon át.

Hát legyen tiéd a Vizek szava,
Légy a természet kéklő angyala.
Vidd a dalt a csendes éjszakába,
Meghallja egy kedves is talán ma.

Mikor rám gondolsz, gyenge nem leszel,
Szép hangodba a lelkem küldöm el.
Szórj erőt a csodátlan világba,
Áldani fog vizem és hulláma.