Eazy korszak

Kétezertízenkilenc-ben kezdődött minden,
Csak egy álom a képernyőn.
Száz órás subathon – az első hosszú út,
harminc, hatvan nap után jött a kilencven napos Dögathon.

Közösségből közönség, abból lettek a dögök,
Nevetés, ökörség, menetrend mit nekünk.
Mindig Eazy streamen volt a helyünk,
Ott találtuk meg a fényt, az otthonunk, a reményünk.

Hosszú streamek sora, emlék, ami örök,
Nevettünk és sírtunk, minden napot együtt éltünk.
Minden spam, minden szó, minden kis mozzanat,
Ez az a hely, ahol a szívünk dobogott, ott maradt.

Kéezerhúszonöt-ben írtad: „A korszak lezárul, srácok”,
Kicsit csalódottak vagyunk, de őrizzük, amit adtattok.
A közönség napjait feldobta minden stream,
Ez a történet bennünk él, örökké, míg él a álom.

Ez nem a vég ez valami új kezdte, soha ne légy szomorú, mert elmúlt
Légy boldog mert megtörtént

További sok sikert eazykee szeretettel a dögök!