Sors

Minden nap a munka, hajszolom az álmot,
Vállamon a súly, de viszem a világot.
Tartozás, határ, félelem a szélben,
De tudom, hogy erő van a szívemben.

Reggel újra felkelek, nem hagy a harc,
A város zaján túl keresem az arc,
Aki bennem él, és tudja, mit akar,
Hogy a jövőm egyszer végre rám kacsintva vár.
Pénztelenség lánca húz, de nem engedem,
A célom előtt falat én nem építem,
A tartozások árnya rám vetülhet, bár,
Tudom, hogy a lépésem majd csillagokra vár.

Messze hív a táj, idegen a szó,
Minden perc egy lépcső, amin átjutok jó.
Barátok maradnak, a szívben a hely,
De a jövő kapuja vár, csak lépjek fel.

Minden nap a munka, hajszolom az álmot,
Vállamon a súly, de viszem a világot.
Tartozás, határ, félelem a szélben,
De tudom, hogy erő van a szívemben.

Másik ország fénye hív, nem félek már,
Ismeretlen út, de bennem él a nyár.
Nem értem a nyelvet, de érzem, mit kell,
Hogy erős legyek, bármi jön is, menni kell.
Elhagyom, mi volt, de nem dobom el,
Minden perc egy kincs, amit szívembe rejtek el.
Új világba lépve nem nézek vissza,
Mert az álmaim hangja halkan ezt súgja.

Szél sodor, de lépek, a vágy vezet,
Nem állít meg senki, míg a cél velem lehet.
Hitem tart a vállamon, erőt ad,
És tudom: a fényem egyszer rám szakad.

Minden nap a munka, hajszolom az álmot,
Vállamon a súly, de viszem a világot.
Tartozás, határ, félelem a szélben,
De tudom, hogy erő van a szívemben.