Proba

Szerelem és árulás, darabokra tört a szív,
Minden szép emlék bennem fojtó ködbe hív.
Egyedül járok most, üres minden tér,
Fájdalom és harag bennem ordít, széttép, szét.

Szavaid méznek tűntek, mégis mérget ittam,
A mosolyod mögött más karjaiban hittam.
Vak voltam, bíztam, te játszottál velem,
Összetörted hitem, s a lelkem lett helyedben.

Miért kellett hazudnod, miért vittél félre?
Miért nem voltál őszinte, miért lett a szívem vére?
Most düh lobban bennem, könny perzseli arcom,
Emlékeid pengék, sebként hordom vállon.

Nem vagyok már ugyanaz, bennem új fal áll,
Megtanultam, hogy a szív néha pórul jár.
Tiszta szívvel adtam, te árnyékot hoztál,
Hideg árulás volt, amit rám borítottál.

Szerelem és árulás, darabokra tört a szív,
Minden szép emlék bennem fojtó ködbe hív.
Egyedül járok most, üres minden tér,
Fájdalom és harag bennem ordít, széttép, szét.

Éjben járok egyedül, a csend is rám kiált,
A lelkem ordít, de a világ némán áll.
Fájdalom a társam, düh húz mélyre le,
De tudom, hogy egyszer még erősebb leszek.

Elvesztettél engem, nincs már visszaút,
A bizalom könyvében lezártam az utat.
A szerelem lángja hamuvá lett rég,
Játszottál velem, de most véget ért a játék.

Egyszer majd megérzed, mit okoztál bennem,
A hazugság súlya téged tör majd ketten.
Felemelt fejjel járok, nem győz le a múlt,
De a szívemben nyomot hagytál, ott maradt az út.

Szerelem és árulás, darabokra tört a szív,
Minden szép emlék bennem fojtó ködbe hív.
Egyedül járok most, üres minden tér,
Fájdalom és harag bennem ordít, széttép, szét.