31 év utàn

Harmincegy év után

1. versszak
Annyi évig kerestem a helyem,
elveszve jártam a nagyvilágban.
Sötét éjjelek, könnyek közt éltem,
szívem darabokban, remény nélkül féltem.

Senki nem tudta begyógyítani,
a sok csalódás mély nyomát.
Egyedül álltam, magányban éltem,
de bennem a vágy mindig ott maradt.

Refrén
Mert te vagy az álmom,
a szívemnek társa,
a tenyerén hordoz,
szeret és vigyázza.
Veled jön a holnap,
a család és a fény,
Sophia álma
már él bennünk rég.

2. versszak (új változat)
Egy pégségben indult, távol otthontól,
egy kávé mellett minden felragyogott.
Már az első héten láttam jövőnket,
hogy veled lesz teljes minden álmom, mindenem.

Soha nem éreztem szikrát, hogy félnem kell,
hogy elhagysz, vagy bántasz, vagy csalódás ér.
A csillagok közül a legfényesebb lettél,
s örökké hálás vagyok, hogy enyém lettél.

Refrén
Mert te vagy az álmom,
a szívemnek társa,
a tenyerén hordoz,
szeret és vigyázza.
Veled jön a holnap,
a család és a fény,
Sophia álma
már él bennünk rég.

Híd
Volt két kis angyal, kik fentről figyelnek,
a szívünkben élnek, s vigyáznak ránk csendben.
De jön majd a csoda, a mosoly, a fény,
Sophia nevetése tölti be a lét.

Záró refrén
Mert te vagy az álmom,
a szívemnek társa,
a tenyerén hordoz,
szeret és vigyázza.
Veled jön a holnap,
a család és a fény,
Sophia álma
valóra válik még.