A SZERETET-FOLYTATÁS

A holtakat ő vigyázza egész évben,
Viharban, fagyokban, melegben és szélben.
Ott nyugszik raja Krisztus, ki meghalt érted,
Hiába mondod, Őt erre nem kérted.
Mégis vállalta a halált, a szenvedést,
Hogy minden életet megmentsen,
Ott akkor megérted az eddigi tévedést,
Ezért kell, hogy más utat keressél.

Akkor nem jártál itt hiába,
De a neheze talán most kezdődik,
Mert nehéz út még folytatódik.
Vissza kell menned otthonodba,
az eddigi pokolba,
Belenézni a gyakran könnyes szemekbe,
És kérni kell a bocsánatot,
A kapu megnyílik szívedben.

A rozsdás kapun belép a kereszt emléke,
A szeretet benned újra éled,
Felrázza álmából lelkedet,
Ki holtából újra éled.
Kivirul, mint kisvirág a kövek között,
Mert köves talajban is van élet,
Szépségével dicséri a Teremtőt,
Aki teremtett csak szépet!