POKOLNAK A TÜZE

Háborúban világ, pokolnak tüzében,
Mégis fázik lélek az éj keservében.
Retteg a gonosztól, gonosz világától,
Félti az embert a gonosz hatalmától.

Haldoklik az élet, kiáltás nem hallik,
Gonosznak szeméből félelem sugárzik.
Rettegve vigyorog a láng tengerében,
Ijedten nézeget a tűz közelében.

Pusztuló világban mi lesz az ő sorsa,
Világ pusztulása magával sodorja.
Az emberi elme serkenti a lángot,
Féktelen gonoszság pusztítja világot.

Természet szépségét lángok felperzselik,
Életnek védelmét emberek feledik.
Magzatokat küldik egyenest az égbe,
Szeretet örömét örök feledésbe.

Keresztnek csodáját gyűlölet kiséri,
Krisztus áldozatát mára már nem érti.
Követi a gonoszt, parancsait várja,
Poklának a tüzét gonoszság táplálja.