Random type shit

[Intro]
Várom az éjjelt, hátha megtalál valami
Leszáll a sötét, rám tör az ihlet
Leszállt a köd, ötletek szállnak
Várom, hogy mit hoz majd a holnap

[Build-up]
Miről írjak, miről lehetne?
Visszaeshetnék a gödörbe, elhozhatnám a lelkem elétek
Vagy visszatérhetnék egy diss trekkel megint a gyerekről
Vagy ötvözhetném-e az egészet?

[1. verse with depressing beat]
Hát akkor legyen így, hol is kezdjem?
Régen jártam itt, rég volt már ez,
Rég volt az, hogy csak zuhanok lefele,
Mondd el, hol van a vége?
Hol van, ahol utol ér a heppi end?
Hol van a srác a régi fotóalbumból?
Ő már nincs köztünk,
Ő már rég el van feledve
Fejemben fekszik a sírhelye
Gondolatok ködében valahol temettem el,
Nem volt jó így, nem volt jó úgy, ahogy te akarod
Most már semmi se úgy van, ahogy én azt akarom
Hajnal kettő van már, de hol van még a nyugalom?
Mindent megadnék, hátha egyszer megtalál
Hátha egyszer rámtör.

[2. verse, beat switches to a less depressing, but more aggressive beat]

Hát akkor most kinyitom a szemem
Mondjátok, kibe kéne még beleállnom?
Lépjünk akkor egyről a kettőre
Mondd mi a helyzet Szalavics?
Mondd meg mikor lesz Labubu sorsolás a nézőid közt,
Már ha nem a család nézne,
Inkább néznének valami Barátok közt,
Ahelyett, hogy a fiúkat látják full gyökérnek
Lehet, hogy paraszt vagyok, te meg debil
Minek nyúlsz olyanhoz, amihez közöd semmi?
Jöhet a második, már vártam ezt
Legyen személyem a múltból,
Mondd csak milyen a ködben feküdni,
Miközben minden más odakint?
Tudod, hogy hányszor lennék a helyedben?
Főleg a jelenlegi helyzetben,
De te a legrosszabbkor váltottál halottból holttá,
Milyen a sötét odabent?
Tudod milyen fény idekint?
Erre vártál, mégis csak fekszel,
Ahelyett, hogy előretörtél volna.


[Outro, beat slows down]
Álljunk itt meg, legyen itt vége.
Hosszú még az élet
Olyan hosszú még az éjjel, hátha megtalál az álom,
Hátha látok egy jövőképet, ami egy szebb és jobb lesz
Vagy megtalálom a keserű romlottságomat a jelenben,
Ahogy emészti fel a lelkemet